A kötődésről szóló pszichológiai eredmények ma már egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Állatokon és embereken végzett kutatások tucatja bizonyítja, hogy a kötődés sérülése – azaz a kicsik elválasztása az édesanyjuktól, nem egyszerűen pszichés, hanem komoly, életre szóló fiziológiai változásokat hoz létre a csecsemőkben és az állatkölykökben. A tényeket azonban mintha senki nem akarná tudomásul venni.
Részletek Desmond Morris könyvéből
Az általános feltételezés szerint a nő azért találja nehéznek és fájdalmasnak a szülést, mert a medencéjének kétféle feladatot kell ellátnia. Egyrészt szülőcsatornaként működik, másrészt ránehezedik az anya függőleges helyzetben lévő teste is.
Általában ezzel az érdekellentéttel szokták magyarázni, hogy az anya csak komoly erőfeszítés árán tudja világrahozni gyermekét. A többi, négylábú állatnak nincs ilyen gondja, és szinte erőlködés nélkül, egy-két izom-összehúzódással ki tudja préselni magából a kicsinyét....
Ha elfogadjuk ezt a magyarázatot, akkor a nők örökre hosszú és fájdalmas vajúdásra lesznek kárhoztatva. Ezt nem tudják elkerülni, csupán a kellemetlenséget lehet csökkenteni a különböző gyógyszerekkel és fájdalomcsillapítókkal. De vajon igaz-e ez az elmélet?
Csodálatos újszülött- és csecsemőkori képességek, ezek megőrzésének és kibontakoztatásának gyakorlata
Gyarmati Andrea előadása a “Gyermekek és felnőttek a rózsa alatt” konferencián 2007. augusztus 11-én Kácson.
Az előadás innen letölthető
Van a gyerekeknek egy különleges csoportja, akik születésükkel rendszerint nem csak örömöt hoznak a család életébe, hanem kérdéseket, sőt esetleg félelmet és kétségbeesést is. Ők azok, akik valamilyen sérüléssel, genetikai rendellenességgel, betegséggel jönnek a világra. Szüleik gyakran csak később kezdenek igazán örülni a jelenlétüknek, amikor rájönnek, hogy korábbi ismereteik mennyire hiányosak, meggyőződéseik mennyire tévesek voltak az ilyen gyerekekkel kapcsolatban. A hiányos ismereteknek sokszor az is az oka, hogy ezekről a dolgokról nem szeretünk sem beszélni, sem hallani, mintha a világnak ez a része nem is létezne. Pedig ezek az emberek itt vannak, és ha nem veszünk róluk tudomást, mindannyian veszítünk: nem csak az ő életüket nehezítjük, hanem saját világunkat is szegényebbé tesszük.
Bevezetés: Mire van szüksége a csecsemőnek?
Erikson szerint a csecsemő első életéve a bizalom vagy a bizalmatlanság kialakulásáról szól. Azok, akiknek alapvető szükségleteiről gondoskodnak, megtanulnak bízni gondozóikban és a világban. Akik nem részesülnek kielégítő gondoskodásban, bizalmatlanná válnak. A csecsemő attól függően alakítja ki magában a képet, hogy a világ biztonságos hely-e, hogy az anya viselkedése mennyire felel meg a szükségleteinek. A szükségletek kielégítése tehát nem csak a csecsemő túlélése, hanem lelki egészsége szempontjából is alapvető fontosságú. A csecsemőkorban átélt gondoskodás az ember egész életre szóló lelki útravalója.