Bevezetés helyett: Vallomás a dolgozat kihordásáról és születéséről
Amikor a lányom hosszú várakozás után megfogant, határtalan örömmel töltött el, hogy itt van végre. Az első napoktól éreztem, hogy megérkezett és megtisztelve éreztem magam, hogy engem választott anyukájának, aki megad neki mindent, hogy boldog lehessen ebben a világban. Az ambivalens, szélsőséges érzések a hamarosan megjelenő erős testi tünetekkel szinte egy pillanat alatt – Farthinggal szólva – „destabilizálták a normális állapotomat”.
Az egyetemen felvettem a kurzusaimat, de már nem az voltam, aki korábban. Az első küzdelmes hónapokban fizikailag is képtelen voltam bármivel foglalkozni, de fel kellett ismernem, hogy tulajdonképpen kedvem sincs már annyira a korábbi kedves foglalatosságokhoz. Addig azt mondogattam, hogy számomra nincs értelme a “reading for pleasure” és a “reading for information” megkülönböztetésnek, mert nekem maga az információ az élvezet. Mostantól ahhoz, hogy valamit élvezettel vagy legalább érdeklődéssel olvassak, személyesen rám (lehetőleg mint anyára) kellett vonatkoznia az információnak. Ha nem találom meg ezt a kapcsot, motiválatlanná válok. A testem őszintébb lett, nem tudtam már magam rávenni olyan dolgokra, amik csak félig érdekeltek vagy amiket korábban kötelességtudatból tettem (volna) meg.
Ettől kezdve nem gyönyörködtettek többé a logikai feladványok, nem én győztem minden társasjátékban (a küzdelem sem vonzott), a barátaimnak nem a szavait hallottam, hanem a szeretetüket éreztem, lépten-nyomon meghatódtam, gyerekkori emlékek zúdultak rám – másképp fogtam fel a világot, másképp láttam az embereket, másképp éreztem, viselkedtem, emlékeztem, mást akartam és azt másképp akartam.
Ezeknek a változásoknak a kezdete időben egybeesett azzal, amikor folyamatos hányingerrel, hányással és gyengeséggel küzdöttem, és figyelmem középpontjába ezek a felerősödött testi érzések kerültek. Amikor a tudattalan előadásokon megismerkedtem a módosult tudatállapotok (MTÁ-ok) jellemzőivel, majd elhangzott, hogy hipnózisban nő az egyébként a zsigeri ingereket is feldolgozó jobb agyfélteke aktivitása és a várandósok emelkedett értékű hipnábilitást mutatnak – lassan meggyőződésemmé vált, hogy MTÁ-ban vagyok, még ha nem is egy prototipikus fajtájában.
Az írás teljes szövege innen letölthető.