Perinatális Közhasznú Egyesület

Egyesületünk alapító tagjai

• Csóka Szilvia
• Csörgőné Polgár Andrea
• Gyarmati Andrea
• Juhászné dr. Kun Judit Gabriella
• Nyikosné Gondos Mónika
• Turi Nagy Éva

Csóka Szilvia

Első és máig meghatározó olvasmányaim Joy Adamson könyvei voltak. Elza, Pippa és Penny - akik elárvult oroszlán- gepárd-, illetve leopárdkölykök – nevelkedése, újra ismerkedése a vadonnal teljesen lenyűgözött. Nagyon sokat gondolkodtam már azon, mi ejtette rabul emberek millióit ezekben a történetekben, miért fordították le kb. 20 nyelvre ezeknek a kölyök nagymacskáknak a történetét. Anyaként kezdem megérteni a választ.

Joy – az édesanyjuk – bánásmódja nem volt szokványos gondozási mód: igény szerint „szoptatta” őket, éjszaka amennyire lehetősége volt rá a közelükben volt, órákon át kísérte őket a forróságban, mert a süldő cicáknak meg kellett tanulniuk vadászni, minden helyzetben biztonságos háttérként szolgált, és mikor felnőttek, hagyta őket elmenni és családot alapítani saját világukba. A kor, amelyben megjelentek e könyvek alapvetően nem ezen értékek mentén képzelte el sem a gyermek- sem az állatgondozást. Milliók olvasták csodálattal, hogy együtt lehet aludni egy oroszlánnal! Hát még ha kiderült volna, hogy egy kisgyermekkel is!

Én is zoológus lettem - ezektől az élményektől ihletve – és arra csak jóval később jöttem rá, hogy mindezért nem kell Afrikáig repülnöm, sőt oroszlánra sem kell szert tennem: saját gyermekemmel átélhetem mindennek a csodáját. Biztos vagyok benne, hogy Elza története azért járta be a világot, mert bemutatta az anya-gyermek kapcsolat valódi természetét egy olyan (ál)szemérmes, nyugati közegben, melyben egy oroszlánt előbb lehet az ágyunkba engedni, mint saját gyermekünket.

Zoológus szakdolgozóként közel 2 évig elemeztem anya-gyermek párok interakcióit az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében a kötődés minőségének tükrében. Jelenleg a Semmelweis Egyetemen halasztom doktori tanulmányaimat – melynek témája a kötődés és az alvás – mert időm nagy részét 3 éves kislányom, Boróka Ajsa köti le. A perinatális szaktanácsadó képzés felkért előadójaként ismerkedtem meg Perinatális Társaságunk több tagjával, és megtisztelve érzem magam, hogy a kezdetektől részt vehetek a Társaság munkájában.

Anyaságom és kutatótanonc elfoglaltságaim mellett várandós édesanyáknak tartok ismeretterjesztő jellegű előadásokat a korai kötődésről, illetve időről időre frissítem honlapomat: a kotodes.hu-t.

Csörgőné Polgár Andrea

Eredeti végzettségem szerint tanító vagyok, és német szakos tanár. Tanítottam első osztálytól nyolcadikig. Mégis, csak miután megszülettek gyermekeim (Balázs 1997, Tamás 1999, Péter 2001 és Boldizsár 2006) értettem meg a kora gyermekkornak, az anyaság, a szülő-gyerek kapcsolat kérdéseinek a fontosságát.

A La Leche Ligával 2006-ban találkoztam, s rögtön éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Még ebben az évben elindítottam Százhalombattán Anya-tej-klub néven azt a szoptatástámogató csoportot, amely a Liga elvei alapján működik ma is.

2007-ben elvégeztem A "Szoptatásért" Magyar Egyesület 40 órás „Korszerű szoptatási ismeretek” tanfolyamát, s azóta is folyamatosan képzem magam a szoptatástámogatás, a csecsemő testközelben gondozása, az anyává és szülővé válás mentális támogatásának területén. A Beli Buba Babahordozó Iskola tanfolyamvezetőjeként 2007 óta tanítok szülőket, nagyszülőket kendős hordozásra, 2009-ben pedig diplomáztam a ELTE PPk perinatális szaktanácsadó képzésén. Szakdolgozatomat a szoptatástámogatás módjainak vizsgálatából írtam.

Előadtam a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság Kongresszusán, az ELTE PPK Illyés emléknapok poszterszekcióján, voltam meghívott előadó a PPK és ÁJK közös „Jog és Pszichológia” kurzusán, a La Leche Liga továbbképzésein, és a Beli Buba Babahordozó Iskola tanfolyamvezetői képzésén.

2008 óta tartok konzultációkat szülőknek a várandóssággal kapcsolatosan, szülésre készülve illetve később, a babagondozás során, vagy az anyává válás, a gyermeknevelés során felmerülő kérdésekben. Azokban az esetekben fordulnak hozzám, ha érzéseiket, kételyeiket, vagy bizonytalanságaikat szeretnék szakemberrel megosztani.

Az elmúlt években szerzett tapasztalataim arra indítottak, hogy keressem az együttműködést más szakemberekkel, akik szintén szem előtt tartják azokat az igényeket, ösztönöket és szükségleteket, melyek mind a szülőket, mind a csecsemőket, kisgyermekeket jellemzik ebben az időszakban.

Úgy látom, hogy fontos lenne a különböző szakmák közötti összefogás, és a team-munka, illetve az állandó ismeretbővítés, a továbbképzés nem csak a saját szakmán belül, hanem a a társszakmák újabb eredményeiről is tájékozódva.

Nagy örömömre, azok az általam nagyra becsült kollégák (és egyben barátok), akiket megkerestem, szívesen csatlakoztak hozzám, így megalakulhatott a Perinatális Közhasznú Egyesület.

Az Egyesület vezetése megtisztelő feladat, s tudom, hogy közösen tudunk együtt tenni azért, hogy mind jobb, átfogóbb támogatást nyújthassunk a családoknak ebben a fontos időszakban.

Honlapom: www.perinatal.hu

Gyarmati Andrea

Még magam is szinte gyerek voltam, amikor gyerekekkel kezdtem foglalkozni: 18 évesen első munkahelyem egy csecsemőotthon volt, ahonnan egy év múlva örökbe fogadtam egy kislányt, majd szültem egy kisfiút. Család mellett jártam egyetemre (angol tanári és alkalmazott nyelvészi diplomát szereztem). Tanítottam óvodás korút, általános iskolásokat, gimnazistákat, majd órákat adtam a Debreceni Egyetemen és posztgraduális oktatásban is dolgoztam. Ekkor rájöttem, hogy ez nem az én utam és főállásban kezdtem fordítani egy alapítvány számára, főként különböző korú gyerekeknek és tanítóiknak szóló anyagokat. Egy évig egy önismereti alkotókört vezettem, majd régi álmom megvalósításába fogtam és jelentkeztem az ELTE pszichológia szakára. Tanulmányaimat kislányom születése miatt szakítottam meg és kisfiam érkezése miatt nem tudtam még újra folytatni.

A gyerekek születése nem csak olyan területekre irányította rá a figyelmemet, mint a kötődő nevelés vagy a csecsemőkori segített szobatisztaság (EC), hanem - mivel a lányom Down-szindrómás - folyamatosan szerzek a sérült gyerekek nevelésével és fejlesztésével kapcsolatos ismereteket is. Tapasztalataimról, életünkről rendszeresen beszámolok a blogunkban, amelynek mára napi ezer körüli látogatója van. Álmom, hogy egyszer létrehozok egy olyan információs bázist, amely a magyarul többségében nem elérhető szakmai anyagokra és saját tapasztalataimra alapozva segíti és informálja a Down-szindrómás gyerekek szüleit, a velük foglalkozókat és más érdeklődőket. A Perinatális Közhasznú Egyesületbe azért léptem be, hogy ezt hasonló szemléletű szakemberek segítségével magasabb szinten valósíthassam meg.

Segítségért fordulhatnak hozzám DS gyerekek nevelésével és a segített szobatisztasággal kapcsolatban a csodakavics@gmail.com címen.

Juhászné dr. Kun Judit Gabriella

Orvosnak tanultam, de életemet jó ideje a családom és a szoptató édesanyák segítése tölti ki.

1989-ben végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. A Gyógyszerkutató Intézetben kezdtem dolgozni, de 1991-től itthon maradtam a sorban érkező gyerekekkel.

1993-ban Érdre költöztünk, és ez döntő fordulatot hozott a szoptatással kapcsolatos hozzáállásomban. Új gyermekorvosunk és a mellette dolgozó védőnők ugyanis - az országban az első között - az igény szerinti, kizárólagos szoptatást hirdették és támogatták. Nagyon sokat tanultam tőlük, és nagyon sokat köszönhetek nekik. Ekkor jöttem rá, milyen döbbenetesen keveset tanítottak az egyetemen a szoptatásról, és hogy ez az információhiány volt az oka annak, hogy első két gyermekemet nem sikerült olyan hosszú ideig szoptatni, ahogy szerettem volna.

Amikor megértettem a megfelelő ismeretek jelentőségét a szoptatás sikerében, legfőbb vágyam az lett, hogy ezeket az ismereteket más édesanyákkal is megosszam. Így aztán boldogan segédkeztem a gyermekorvosunk és a védőnők mellett anyacsoportok szervezésében, a szoptatás népszerűsítésében, a szoptatással, anyatejes táplálással kapcsolatos ismeretterjesztésben.

1995-ben találkoztam a La Leche Ligával, ahová rögtön az első alkalommal azzal toppantam be, hogy ligavezető szeretnék lenni. Végül csak 2001-ben lettem akkreditált csoportvezető, de nem érzem kárbaveszett időnek azokat az éveket, amíg Martinovichné Debulay Bianca csoportjába jártam szorgalmasan. Nemcsak élveztem a csoporttalálkozókat, hanem alkalmam volt rengeteget tanulni Biancától és a többi édesanyától, és végre szakirodalomhoz is hozzájutottam.

2001 óta foglalkozom rendszeresen telefonos és e-mailes tanácsadással, 2002 januárjában pedig elindítottam a LLL érdi baba-mama csoportját.

Kolléganőm, Rózsa Ibolya biztatására kezdtem el a felkészülést a nemzetközi laktációs szaktanácsadói vizsgára, amit 2003-ban sikeresen le is tettem. Azóta vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a laktáció területén minden nap lehet újat tanulni, ezért rendületlenül bújom a szakirodalmat, ami segít abban, hogy ismereteim folyamatosan naprakészek legyenek.

A La Leche Ligában végzett önkéntes munkám mellett aktívan dolgozom A "Szoptatásért" Magyar Egyesületben is. Feladataim között szerepel továbbképzések szervezése, honlapok szerkesztése és oktatóként is tevékenykedem az Egyesület tanfolyamain. Munkatársaimmal együtt azon munkálkodunk, hogy a korszerű szoptatási ismereteket, valamint a válaszkész, testközeli csecsemő-és kisgyermekgondozás szemléletét minél több egészségügyi dolgozónak átadjuk.

A La Leche Ligával együtt vallom, hogy a sikeres szoptatáshoz elhatározás, megfelelő információk és támogatás szükséges valamint az, hogy nehézség esetén szakszerű segítséget kapjon az édesanya. Ebben igyekszem segíteni a családokat. Miközben elsősorban szoptatási nehézségekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom, nem tévesztem szem elől, hogy a szoptatás nem csupán anyatejes táplálást jelent, hanem a kötődő nevelés része. Munkám során arra igyekszem rávezetni az édesanyákat, hogy elszakadva a szoptatással, csecsemőgondozással kapcsolatos civilizációs tévhitektől, merjenek a belső megérzéseikre, ösztöneikre hallgatni.

A Perinatális Közhasznú Egyesületben olyan kollégákkal találkoztam, akik hasonló szemlélettel végzik munkájukat a saját szakterületükön. Ezért nagy örömmel csatlakoztam hozzájuk, és bízom abban, hogy együtt még hatékonyabban tudunk majd dolgozni.

Elérhetőségeim:

Telefon: (20) 455-2313

Személyes segítségnyújtás: Érden és a környező településeken, telefonos időpontegyeztetés után

Nyikosné Gondos Mónika

Budapesten születtem és ott végeztem az iskoláimat is. Alapvégzettségem ápolónő. Gyermekkorom óta vágytam arra, hogy beteg embereken segítsek. Sajnos ehhez saját tapasztalat is társult, mert egy szerencsétlen baleset kapcsán megsérült a gerincem. Emiatt azonban hamar bebizonyosodott, hogy nem tudok betegágy mellett dolgozni.

Ekkor elvégeztem az akkori HIETÉ-n az egészségügyi szakoktatói szakot. "Aki nem csinálja, az tanítja." Kedvet kapva a tanulásra ugyanitt elvégeztem az egészségügyi szakmenedzseri szakot is. Egy évnyi pihenés után jelentkeztem a SOTE egészsségtan tanári szakára, és ott is diplomáztam. Erre azért volt szükségem, mert egyre inkább érdekelt az, hogy hogyan lehet a felnövekvő generációt az egészségesebb életvitelről meggyőzni. "Minél korábban kezdjük annál jobb!" Ez az időpont arra tehető, mikor az újszülöttet anyatejjel táplálják.

Közben Szekszárdra költöztem a családommal, és lehetőségem volt a kórház újszülött osztályára elhelyezkedni. Feladatom volt az édesanyák segítése a szoptatás során, és megfelelő információk átadása a gyermekgondozás körében. A szoptatás nem csak az anyatejes táplálást jelenti, hanem pszichés táplálékul is szolgál mind a gyermek, mind az édesanya számára. Ezt a szemléletet közvetítem a hozzám forduló családok felé.
2005-ben elvégeztem A „Szoptatásért” Magyar Egyesület 40 órás Korszerű szoptatási ismeretek tanfolyamát.

Még ebben az évben vizsgáztam, mint babamasszázs oktató. "Az anyai ölelés, a vele való testi érintkezés az újszülött számára az egyik legfontosabb dolog."

2008-ban IBCLC vizsgát tettem.

2009-ben diplomáztam az ELTE Perinatális szaktanácsadói szakán, ahol a diplomamunkám a koraszülöttek korai intervenciójáról szólt. A korai intervenció nem csak a „fejlesztő” terápiákról szól, hanem annál sokkal szélesebb körű a feladat. Fontos a krízisoldás, a család támogatása, a megfelelő hiteles információ, a korai terápiák és a korai integráció. Ennek a munkámnak is van személyes alapja, a harmadik gyermekem koraszülöttként született. Nehéz időszak volt ez a családunk életében, sokszor éreztem azt, hogy egyedül maradtunk a problémánkkal, nem tudtuk mikor, kihez és hová fordulhatnánk.

Jelenleg magán praxisban dolgozom, és várandós felkészítést tartok a kórházban.
Tagja vagyok a Szoptatásért Magyar Egyesületnek, a Magyar Pre–és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaságnak. Fő érdeklődési köröm és egyben hobbym is a szoptatás segítése és támogatása, a koraszülöttek-és gondozásuk, az érintett családok támogatása, a korai fejlesztés.

Gyermekeim és támogatóim: Adrienn (15), Dani (9), Balázs (7) és férjem, György.

Örömmel tettem eleget Andi kérésének, hogy legyek tagja a Perinatális Közhasznú Egyesületnek, mert egy közös célért, a családoknak nyújtott támogatásért dolgozhatok együtt a tagokkal.

Elérhetőségem telefonon vagy Tolna megyében, ahol személyes segítséget is nyújtok:

(30) 418-3250

Turi Nagy Éva

Kortárs színpadi táncot tanultam érettségi után, majd profi táncosként azt gondoltam, mellékesen még általános pszichológiát is tanulhatnék a zürichi egyetemen. Egy év után dönteni kellett, s az pszichológia és az idegtudományok győztek, jazz-, tap- és jógaórákkal tartottam fenn magam.

A magyar tánccal a pszichológiai tanulmányaim vége felé találkoztam, ahogyan leendő férjemmel is. Ehhez jött még a kontinuum elv, aminek útjára egy régi mentorom és barátom segítségével találtam.

Most itt élek Magyarországon, néptáncos és szerető férjemmel, Zoltán József Púderrel, gyönyörű gyerekeinkkel: Hajnalka Éva (2001), Csongor Zoltán (2004) és Boglárka Gyöngyvérrel (2006), Susi Milz babahordozó tanfolyamával, az anyaságommal, és a pszichológus létemmel, aminek és akik segítségével igyekszem egy jobb jövőért tenni.

Susi Milz tanfolyama, amiből az itteni tanfolyamvezetőink segítségével megszületett a Beli Buba Babahordozó Iskola, alkotja tevékenységi körömnek magját. Nagy erőt merítek a Beli Buba lelkes csapatából, mert e nagy feladat, gyermekeink jövőjének jobbá tétele, túl nagy lenne, ha nem közösen dolgoznánk rajta. Ezért még nagyobb boldogság számomra, hogy a Perinatális Közhasznú Egyesület tagja is lehetek, ezzel együtt sokszorosítva anyai és női erőnket már úgy látom, hogy fenti cél egyre közelebb kerül!