Perinatális Közhasznú Egyesület

Teljesen utólag és talán feleslegesen is már, de azért elmondom, hogy szerepeltünk az agusztusi kismamában szûrés témában, Andris-Szirka fotóval és az aug 17.-i Blikk Nôk magazinban EC témában családi fotóval (by Ribizlifoto). Utóbbit sajnos nem sikerült megvennem, és ha valakinek lenne egy fölös példánya belôle, nagyon örülnék neki! (Az újságíró meg annak, ha valami visszajelzést kapna...)

Nyár végén a DOWN Egyesület - aminek önzetlen munkáját van szerencsém néha segíteni, és aki a "Tanulhatunk egymástól" szlogent komolyan is gondolja - elhatározta, hogy megjelenik az idei @®©on, már ha az idei @®© is úgy gondolja.
Így hát mi pályáztunk, ők meg - nagy örömünkre - úgy gondolták!
Így, szept. 2 és 22. között Budapesten, az Ötvenhatosok terén (ahun szok lenni), sok más gyönyörű down-os, és nem down-os gyerek társaságában Szirka is ott mosolyog az óriási plakátok egyikén-másikán.

Maga a fotózás is nagy élmény volt, élvezték a gyerekek, bár a végére eléggé elfáradtak.


Menjetek ki, nézzétek meg!

Itt a többi is, vannak nagyon jók!

A legfontosabb, hogy Szirka nem gyógyul, sőt egyre megfázottabb. Nyűgös, taknyos, könnyezik és mi törjük a fejünket, hogy miért, miért, miért és hogy mit tehetnénk, hogy ne így teljen ez az ősz és tél is. Nulla ( vagy inkább mínusz x) tartalék erőforrásból nehéz fedezni bármilyen változást és tele vagyunk ördögi körökkel. (Pl. a 4 fal között egy idő után nyilván csak nyűglődnek, de ha lemegyünk, 15 perc után egyik erre szalad, másik arra, egyik fel akar jönni, másik lenn akar maradni, egyik homokozna, másik az utcán szaladgálna az autók között és verbálisan egyik sem irányítható megbízhatóan /=nem fogadnak szót a büdös kölkök/. Végül is aközött választhatunk, hogy fenn veszekszünk vagy lenn. Ötből négyszer fenn is maradunk, amitől még nyűgösebbek és még kevésbé merek velük lemenni. Itt jön képbe az is, hogy velem nincsenek rendben a dolgok és nem tudom azt a plusz erőt beletenni, amitől működne az egész.)

A pozitív oldalon viszont az van, hogy a tejallergiának kb. búcsút lehet mondani. Szirka már hónapok óta kapja a tejet, most már egyéb tejtermékeket is jó ideje és ilyen jellegű baja nincs. Lehet persze kombinálni, hogy a megfázás nem ettől van-e, de én ehhez már túl fáradt vagyok.

Másik vonal, hogy még legalább 10 napig nem tudom használni a gépemet (ami egyébként jó lenne /mármint a gép/, csak áramot nem tudok bele tölteni). Azt hittem, hogy nagyon sokat netezek és gép nélkül majd minden mennyire más lesz, de kiderült, hogy nem is, csak vszleg ugyanaz működik ebben is, mint abban, hogy már attól lelkiismeret furdalásom van, ha kimegyek vécére, egy rendes zuhanyzás-hajmosásnál pedig az első 3 perctől minden második gondolatom az, hogy megint Andrisnak kell csinálnia mindent, én meg itt velneszezek. (Két ilyen közt meg arra gondolok, hogy jaj, mennyire hiányzott már ez és de jól esik.) Néhány dologról ugyan bebizonyosodott, hogy nem létfontosságú (pl. van élet az index után), de azért a blogolás hiányzik. A képek, videók gyűlnek a fényképezőn, ha visszatérek, nagy visszamenőleges dömping lesz, vigyázzatok!

Árminnál van bácsika, nénike, autóka, motorka, buszka, pisike - csak egy valami marad ki a becézésbôl: a koc.

Az ittvanújra az elvárható ősz-óvoda-betegség sorrendet felborítva ősz-betegség sorrendben érkezett, s szép, mint mindig énnekem. Kötőhártya Gyula és b. neje, Kötőhártyáné szül. Szörcs Jolán látogatta meg Szirkát az utolsó pillanatban, hogy ne mehessen oviba, az új csoportjába, a nagycsoportosok közé. Én kicsit fáztam ettől, de a vezetőnővel volt egy megnyugtató beszélgetésünk, és Szirka annyira várja már, hogy ojiba megyünk, hogy amikor a tesóméktól haza kellett jönni, nagyon okosan ezzel vigasztalta magát. Nagyon reméltem, hogy simán is mennek majd a dolgok, simábban, mint tavaly, amikor 61 napot járt 10 hónap alatt. A jelen helyzet ellenére azért bizakodó vagyok.

(és hajrá fiúk, ott a szervizben!)

Andrea

Az egy hete tartó teknyikai fennforgás még mindig fenn forog, míg szervizék össze nem kapják magukat, leginkább csak lélekben blogolok...

kitaláljátok-e, mi történik a képen:

hozott anyagból:

narancslevest!

Előző nap már mondtuk Szirkának, hogy névnapja lesz, őt fogjuk ünnepelni és ajándékokat fog kapni. Előre nagyon örült. Amikor átadtuk a kis csomagokat, nagyon nagylányosan viselkedett, nem esett nekik, hanem szépen átvette mindet,

aztán Márkussal ügyesen kibontogatták.

Már egy ideje minden, 30 cm-nél hosszabb dologgal ugrókötelezni próbált, úgyhogy vettem neki egyet és levágtam az ő méretére. Elsőre Szirka-módra használta:




Ennek örült legjobban, azóta is mindig megkeresi és mondogatja, hogy ajándékba kaptam,

de azért a Scarry könyvet is megtáncoltatta
(és később nagyon sokáig nézegette egyedül is meg velünk is).

hogy bevitte a pancsolót a gyerekszobába, a kanapéról és az ágyról minden mozdíthatót belerakott

(puffokkal, karfákkal, ágyneművel, cakkompakkal együtt)

és mikor meglát, tudóspofával rám néz, és azt mondja: pakolok.

kópé


Mire összeszedtem volna, hogy miket csinál 16 hónaposan, pont betöltötte a 17-et. Meg is jött a babycentre-től a hírlevél, hogy hol tartanak a babák ilyenkor. Nos, Ármint marhára nem érdekli se az önálló öltözködés, se a babák etetése (engem etet), de még a tárgyak kategorizálása sem. Válogatósnak sem mondanám, kb. mindent megeszik, ami lassabb nála - és már nagyon gyorsan tud szaladni. (De a kajálásból én nem vagyok hajlandó harcot csinálni egyébként sem, kapnak mindenfélét, esznek, amit akarnak.)

Nade nem ezt akartam, hanem mondjuk megmutatni, hogy hogy táncol:



Vagy hogy hogy motorozik:



Meg elmesélni, miket beszél. Úgy tűnik, hogy az a bizonyos szótári robbanás éppen most zajlik nála, bár valójában nem tudom, hogy mennyit jegyez meg abból a rengeteg szóból, amit naponta tanul. Gondolom, hogy nem keveset, ha emlékezett arra, hogy melyik háznál láttunk egy cicát a lépcső tetején, olyan magasan, hogy Szirkát fel kellett emelnem, hogy lássa: Amikor vagy másfél-két héttel később megint arra jártunk, mondta, hogy cica kukucs.

Egyik éjjel olyan hangos volt a vihar, hogy nem tudtam tőle aludni és becsuktam az ablakot, ami általában nyitva van. Reggel a bezárt ablakra mutatott és valamit hangicsált. Mondtam neki, hogy bezártam, mert esett az eső. Rögtön tudta, miről van szó (emlékezett éjjelről a zajra?):
- Ejő, kop-kop-kop.

Én azon is dobtam egy hátast, amikor a távkapcsolóra azt mondta, hogy nemjáté, de Andris ezen nem csodálkozott ("Miért csodálkoznék, a legtöbb ember tud beszélni."). Lehet, hogy igaza van, mert ez végül is csak egy szó. Egy szóból is vannak furák, az érme oké, hogy pécc, de honnan tudja, hogy a bankkártya is pécc? Kifigyelte a hátamról, hogy azzal vettem ki az automatából a pénzt? Életében 2x volt ilyen. Talán közgaszdásznak született.

A leghosszabb kombináció eddig a Szirka székre ül volt, amikor Szirka bevitte a kisszéket a hálószobába és ott ült rá, ami ugye rendkívül szokatlan jelenség. Ami sztem nem normális még, hogy birtokviszonyozik: Szikkaba bili, cipő Apa. Magával kapcs. először csak utánam mondta, hogy enyé, amikor azt mondtam a tányéromra, hogy az enyém, de a sajátjára rávágta, hogy Ámi. Legközelebb a sajátjára mondta magától, hogy enyé.

A földimalacot viszont simán letatuzza, sőt a műanyag hangyászt is, számolni meg csak egyig tud: néha kettőtől visszafelé, de általában csak mutatja a kis husi ujjával a számolnivalókat és mondja, hogy egy! egy!


Tipikus fotó a fürge gyermekről.
(Az átmenetileg statikus gyermek ábrázolása is figyelemre mélltó.)

De ha már négykézláb, elmesélem azt is, hogy szoktak kutyásat játszani: Szirka eldob egy labdát, utasítja Ármint, hogy hozza vissza, és be is jelenti, hogy gazda vagyok. Ármin meg négykézláb, ugatva visszahozza.

Ja, még egy aranyos: általában addig próbálkozik, míg többé-kevésbé rendesen kimondja a szavakat, nem fog ki rajta az olyasmi sem, mint a bicikli vagy a pogácsa, de a paradicsomra teljes meggyőződéssel mondja, hogy pacsika.

bábozni kezd vele és bejelenti, hogy

vicces.

Igaza van.

Örüllek!

Háziorvosi kontrollról hazafelé (mindenki jól van) benéztünk a fagyishoz.
Ilyenkor Szirka rendkívül hálás a fagyiáruló személyzetnek, hiszen tőlük kapja a fagyit. Mosolyogva hálálkodik, sugárzik belőle a jóság:
- Köszönöm, nénike!

Leülünk a padra, lassan elnyalogatja a fagyit, közben beszélgetünk.
- Fincsi, fincsi, babám! - mondja, majd egy idő múlva témát vált:
- Szellem.
- Szellemet látsz? Én nem látom.
- Szellem.
Belegabalyodok még, hogy vannak-e szellemek vagy nincsenek, aztán rájövök, hogy a frissen ültetett facsemetékre figyelemfelhívásképpen kötött nejlonok lebegnek a szélben úgy, mint egy-egy szellem.

Fagyi után még körbeszaladgálják a parkot, Szirka felmászik a villanypóznára (!), Ármin a galambokat kergeti. Este van, hazaindulunk, Szirka az apja ölében énekel:
- Csinibaba, csinibaba, szeress belém!

majd elmeséli:

Először nekem adott, aztán elindult, hogy íkka! Szirka mellett viszont kupakok voltak a földön, ami kissé kizökkentette. De nem azért indultam utána a kamerával, hogy ezt annyiban hagyjam!



Szirka, mint a puszit általában, megköszöni.

Szirka baba, Szirkababa, Ármin baba


uaz


3 baba nézelődik a teraszon
(mindhárom kép RIBIZLIFOTÓS)

Szirka baba kiabál egy dobozból:
- Anya, anya!
Anya baba szalad:
- Bajod?
- Igen, bajom.
Megpuszilja:
- Tessék.
(Szirkánál a puszi a tessék-köszönöm kategóriába esik.)


A huncut boci felmászik a székre és kiabál:
- Kurikú! Kurikú!
Pampuska utána megy és rosszallóan rászól:
- Ne kurikázzál, boci!
(Majd ugyanez még egyszer.)


A(z ártalmatlannak tűnő, de mégse) mese végén az oroszlán leesik a szakadékba, potyognak körülötte a kövek, egy földdarab a fejére esik és belefúródik a feje, viccesen áll rajta.
- Ráesett dobozka?
- Ráesett a fejére a földdarab.
- Baja?
- Nincs semmi baja, ez csak bohóckodás, rajzfilm.
- Meghalott?


És ha már az élet nagy kérdései, a kisminkelt, nőiesen viselkedő férfiről a legnagyobb természetességgel állapítja meg, hogy nénibácsi.


- Tedd le a poharad óvatosan a pultra.
- Vigyázok. Hurrá, sikerült!


Mit újságol sokhónapja nem látott tesójának?
- Nagy Balaton. Úsznak. Sok gyerekek.


És a pattogatott kukorica már pokotó kujica. Van ember, aki meg tudná állni, hogy mostantól ne így hívja?