Perinatális Közhasznú Egyesület

 Szirka önarcképe, fölötte a felirat a neve

Szirka oviban, Ármin engem kér:
- Köréd gyűlök és társasozzál velem!

Mesét olvasok, de minden mondatot kétszer kell kezdeni, mert valaki folyton közbekarattyol. Végül nagyot sóhajtok és leteszem a könyvet, de az se jó, Szirka megijed, hogy vége lesz a mesének. Kezét a szájára téve azt mondja:
- Vége lett! Vége lett… a számnak.

Az egyik halfajta az akváriumban nem szereti a szárított kaját, fagyasztott szúnyoglárvát szoktak kapni (Nyami!). Szirkának eszébe jut, egyébként nagyjából etetési időben:
- Adok nekik hideg halfinomságot!

Ármin leendő háromévesekhez illő szülinapi kívánsággal áll elő:
- Étterembe akarok menni a születésnapomon.

Répát hámozok, Ármin meglát egy kis földdarabot az egyiken, megkérdezi, mi az.- Sár. Tudod, a répa a föld alatt nő.- Miért?- Mert ez egy gyökér. Benn nő a földben.- És közben micsinál?
Szirka meséli:
- Veszek egy erdőt és lesz benne egy házikó és az egész piros lesz.

- Anyaaa! - szól Szirka.
- Tessék.
- Szeretnék kérdezni valamit.
- Mit?
- Neked is soká lesz a szülinapod?

Ármin hízelegve bújik hozzám:
- Aszalt olajbogyó, kolibri íbisz!
Ugyanez a szituáció máskor:
- Ciciberci, szopizni akarok!

Szirka rendszeresen betakargat minket kendőcskékkel, közben mindenfélét énekel királyokról, pásztorokról, illetve amikor az ölemben fekvő Ármint és engem fedett le, akkor arról, hogy

 megszüületeeett a kis Jééézus.(Ármin is vigyorog közben) Bekendőzött szülőapját apaasszonynak szólította, saját magának pedig ebben a szerelésben kiosztotta a

 (direkt vág ilyen képet!)
kötéltánc nővér címet is.
(A sok madzagozás különben lassan meghozza gyümölcsét: ma először maga kötötte meg a görcsöt a cipőfűzőjén.)

Ármin dühösen elhajít egy csavart, de megmagyarázza:
- Palázst eldobtam, hogy ne bántson tégemet. Rúgdosott, míg rajzoltam.
Egy héttel az állatkerti látogatás után Ármin ezzel ébred:
- A piros gyúróbogarak nem igaziak, azt mondta Apa.
És még elkerekedett szemmel, mint aki igazi szenzációt jelent be, hozzáteszi:
- Kakából csinálnak maguknak gömböt!
(Az állatkertben vannak szkarabeusz szoborkák, piros kőből is.)

 
Gyönyörű idő volt szombaton, és bár ezt nem tudtuk előre, bátran kimentünk az állatkertbe. Erre az egy napra felfüggesztették a szelet és a mindenféle nedves dolog potyogását és csak a jégtócsák emlékeztettek rá, hogy azért tél van. Sok beltéri dolgot néztünk meg, de nem voltak rosszak a kinti séták sem. Sőt, még játszótereztünk is egy kicsit. Szirka annyira örült neki, hogy hangosan kacagott a mászókákon. Lehet, hogy mások furának találták a folyton hangicsáló kislányt, de nekem ez mosolygós élmény.  És az is jó volt, hogy az idő nagy részében együtt tudtunk haladni (régebben sokszor kellett kettéválni, mert Szirka nem akart lejönni valamiről, Ármin meg már unta az egyhelybét). Meg az is, hogy nem fáradtak el olyan hamar és meg tudtunk nézni mindent, amit szerettek volna: zsiráfot, oroszlánt, tukánt.


 Tényleg ennyire jógyerekek voltak egész idő alatt.

Bámészkodó lajhárok
Szirka persze etetni is akart, ezért bementünk a kecskékhez. Nem adtam a kezébe az egész kajás zacskót, mert féltem, hogy megtámadják érte a kecskék, csak pár szemet kapott a tenyerébe. De nem adta oda nekik elég gyorsan (=mindet azonnal) és így is lerohanták. Vagy 10-15 kecske egy pillanat alatt körbefogta, lökdösték, felborították, megforgatták a sárban, aztán a kerítés tövébe gurított, fekvő Szirkát tovább böködték, taposták. És ő mit csinált közben? Boldogan kacarászott.
- Megrágcsálta az ujjacskámat, azt hitte, hogy finomság - mondta nevetve, miután kiszabadítottam a kecskék gyűrűjéből.Szerencse, hogy rendes, téli védőöltözetet viselt.
A tevét is kesztyűben próbálta megetetni, de a teve valami irtózatos mennyiségű nyálat csorgatott a tenyerébe.- Ez nem volt jó, teve koma! - szidta meg Szirka és ez után csak a kerítésre tette neki a falatkákat.




Feladvány:


  Keresd meg a leguánt!

Esténként két mesét szoktunk megnézni a búcsúbilizés és fogsikálás (meg esetleges krémezések, maradék öltözködések) megkönnyítése végett. Hagyományosan az egyik mesét Szirka választja, a másikat Ármin. 70-80%-ban ez úgy zajlik, hogy Ármin elkezd valamit kiabálni, mondjuk "Karácsonyi Pettson! Karácsonyi Pettson!",  így ez lesz az első. Amikor vége van, elkezd kiabálni egy másikat is, amit Szirka megerősít és az lesz a második. A minap nem kezdett Ármin második mesét követelni, ezért volt idő megkérdezni Szirkát, hogy mit kér.
- Amit Árminka szeretne.

A Pettson és Findusz nagyon menő mostanában nálunk, úgy könyvben mint DVD-n. Vannak benne mindenféle kicsi lények, akiket az öregember nem is lát, csak a macskája.


Ők a muklik (vagy moklák).
Név szerint Dorti és Börti. Dorti a fiú, Börti a legkislány. Amikor próbáltam meggyőzni Ármint, hogy fordítva kicsit szerencsésebb lenne, ezt mondta:
- Láttam őket az állatkertben sétálni, Dorti meg a kislánya Börti. Apukájuk, Korti is sétált.
Nem vitatkoztam tovább.

Van egy űrutazós rész is, nem igazából, csak eljátsszák. Azt meg mi is tudjuk, ugye.


Kell hozzá sapka, kesztyű, hátizsák, hónaljban madzaggal megkötött kendő és űrhajó.Akkor aztán lehet egész este kiabálni, hogy Apaaaa, emejjél fel!
A karácsonyi részben Pettson megüti a lábát egy kőrakásban.
Szirka hívogatja Ármint, aki visszaszól neki:
- Ezzel a lábbal nem tudok szaladni!
- Beütötted a kőrakásba? - kérdezem cinkos mosollyal.
- Nem. A tehénbe.

- Hol van Nagyapó? - kérdezi Szirka.
- Hazament - felelem.
Kicsit később valószínűleg eszébe jut, hogy máshova is készült, ezért újra megkérdezi:
- Hova ment Nagyapó?
- Magához - mondja neki Ármin. - Magához tért.

Esti bújás, incselkedés.
- Kit pusziljak meg? - kérdezem mosolyogva.
- Tégemet - dugja Ármin a buksiját.

Szirka mesél:
- Volt egy fagyifám és mindenkinek adtam fagyit. És volt egy pudingfám is és adtam anyának vaníliát.

Ármin szigorú arccal, hunyorítva kalapácsol:
- Nem vagyok mérges, csak erősködök - nyugtat meg.

Ármin átöleli Szirka vállát és odavezeti hozzánk:
- Ő is kér banánt, a medvelány.

Könyvet olvasunk: "Mi leszek, ha nagy leszek"
- Ti mik lesztek, ha nagyok lesztek? - kérdezem a végén.
- Én rendőr - feleli Ármin.
- Én boszorkány - mondja Szirka.

Ármin mesél:
- Nekem egy fekete tehenem volt és növekedett. Gyerekek voltak és egyre növekedtek férfinek. A piros volt Szirka, a kék Ármin. Fehér volt az apukájuk. A piros nőnek változott és sárga volt a kalapjuk meg kék meg piros és lila és taptírarara.

Ármin bőszen nyomogatja Márkus telefonját:
- Enőke bácsinak másféle sasot árulok - magyarázza nekem -, Pisti bácsinak bölcsőfogú sasot.

Szirka reggel öltözik, segítünk neki, mert késésben vagyunk. Ilyen szituációkban szinte elkerülhetetlen a menekülés, nemakarás. Kezdődik is a nyafogás, de így szól:
- Óvodába akarok menniii!

Kinn vagyunk a hidegben:
- Anyucika, látszik a hangom! - lelkendezik Szirka.

Ármin talál egy játékfigurát, ráülteti valami műanyag darabra:
- Bicska bácsi, aki bicskákat szeret. Pilóta, repül a repülővel és látja a madarakat. Felveszi a pilótasisakját, elrepül messzi országba. Már látja a tukánt!
(Később Bicska bácsi hajóra szállt.)

Ármin időnként "iskolás" valószínűleg azért, mert bizonyos dolgokat csak iskolásoknak lehet. Egyik nap megkérdezem:
- És melyik iskolába jársz?
- Ami a piac mellett van - feleli határozottan.
- És hogy hívják az iskoládat?
- Börti.
(Ez nem a börtön rövidítése, hanem Szezám utcás Bert becézése.)
Másnap Márkussal szóról szóra ugyanezt a párbeszédet folytatta le, de ő még tovább is kérdezett:
- És mit tanultatok?
Ármin ettől sem jött zavarba:
- Ti-ti-tá! - idézte fel, amit egyszer Szirkával tanult a muzsikán.

Az első kettő még decemberi, de szerintem még nem mutattam.

 Nekem ez egy szuper papagáj, Szirkának más véleménye van.


 Ez a Mikulásnak látszó alak pedig egy madárka és az nem szakáll, hanem a tollai. 

 Szirka kínai írásjeleket is tud (csak azt nem tudja, hogy tudja őket).

 Gyűrűk Ura Ármintól. (Szerintem.)

 Ezt viszont nem csak belelátom, Szirka elmondta, hogy ez egy játszótér, balra fenn a sárga egy libikóka, jobb oldalon egy piros hinta lendül, középen a mászóka vár látható.


Ármin szerint itt mindenféle állat járt, pöttyözte az ecsettel, és sorolta, hogy melyik milyen állat nyoma.


 Itt a címadás volt elmés, nem kicsit.Szirka festményén piroskajelmez látható. 

Szemöldökös hosszúhajú néni marcona rendőrbácsival.


Ebben nekem az tetszik, hogy a bácsi és a néni tényleg mennyire bácsis és nénis.

- Vicces ábrázatod van - mondja Ármin Szirkának.

Ármin ragoz: majm, szaloncukr. És megtanult Szirkától bocsánatot kérni: Bocsánat kérek!

Bejön Szirka a fürdésből, először Márkusnak mondja, hogy nagyon megijedt, de közben meggondolja magát:
- Inkább elmesélem Anyának.
El is meséli:
- Nagyon megijedtem. Árminka lefröcskölte a szememet és bocsánatot kért - de ezt már mosolyogva mondja. Megpuszilgatom, még folytatja:
- Véletlenül csinálta, nem akart semmi rosszat.

- Nem mérgelődik, kedvelődik - javítja ki Ármin Szirkát.

A gyerekek festenek, valamelyikük a száraz ecsettel hangosan karistolja a papírt:
- Ilyenkor szoktál szólni - figyelmeztet Ármin a dolgok rendjére.

Ármin mesél:
- Dudorásznak a madarak: LÁLÁLÁLÁ!

Anapetiék megfáznak a könyvben, az utolsó képen az apukájuknak is piros az orra.
- Apa is tüszkös lett - jegyzi meg Szirka.

Ármin ábrándozik:
- Elmegyünk a tengerhöz vacsorázni sonkás szendvicset meg salátásat meg krumplisat meg kolbászos-szaloncukrosat.

Egyszer írtam, hogy Szirka időnként a mesélő szövegét is közbefűzi, a "kiáltotta Szirka" volt a példa. Na most ez még mindig folyik, csak már sztereóban. Szirka odáig vitte, hogy a saját megjegyzései után mondja, hogy "gondolta magában", legdurvább eddig a "Hm, Hm - gondolta magában" volt. Ármin meg folyton szerepeket választ magának, ő Pettson vagy Tigris a Micimackóból vagy "baba" vagy tukánfióka meg ezer másik lehetőség. Ilyenkor kijavít, ha Árminnak (vagy másnak) szólítom és ha mond valamit, hozzáfűzi, hogy ki mondta, pl. ha ő Bukszus, a kertész, akkor ezt mondja: "- Roppant erős ez a gép! - mondta Bukszus."

Vannak aztán a kitalált gyerekek. Árminnak legtöbbször Petsu/Beccsu a képzelt karaktere, Szirkánál klasszikus a Kamillaluca nevű lány és a Kapisali nevű kisfiú. Személyes kedvencem a viszonylag új Zolivér. Ő egy kislány, akit nem szeretnek.

Ármin elég sokat beszél. Gyakorlatilag folyamatosan. Kommentálja, amit csinál, elismétli, amit hall, és részletesen leírja, amit kitalál. Egy tipikus példa: Szirka az előbb arra biztatta, hogy csináljon ebédet. Azonnal beindult:
- Tükörtojást csinálok. Tükörtojást eszek és melegszendvicset. Tükörtojást eszek és abba bemártogatom a forró szendvicsemet, mert nagyon forró, és hideg vizet iszok hozzá. A másik tányérra teszek egy sonkás szendvicset, és azt eszem meg. Kieszem belőle a sonkát és aztán megeszem a kenyeret. Teszek bele káposztát is, meg mogyorót, mindent teszek bele, mogyorót, makkot.

- Felöltöztünk ünneplőbe - mondja Ármin, aki tényleg átcserélte a pólóját.
- És mit ünnepeltek? - kérdezem.
- A karácsonyfát.

- Áramszünet volt, de már kikapcsolódott - újságolja Ármin.

Ármin vadul:
- Ezzel a karddal lelövöm a rókát!

 Szirka emeletes ágyat épít (a.k.a. golyópálya) és lefekteti rá a törpöket.

De Ármin szerint elájultak a törpök, mert Hókuszpók elkapta őket.

Andris kintről jön be:
- Hideg a kezecskéd, drága szívem - állapítja meg Szirka.

Szirka és Andris báboznak, Andris van a tukánnal, hátára akarja venni Szirkafarkast.
- Tudsz repülni, farkas koma? - kérdezi tőle rávezetőleg.
- Képezd el, igen - feleli a farkas, tudva, hogy meglepetést fog okozni.

Szirka Ármint öltözteti:
- Várjál, kedves királyom! Hozok egy kalapot a számodra.

Tréfás kedvű fényképészünk egy apró, de hihetetlen különbséget fotózott az alábbi két kép közé. Figyeljék meg, mi lehet az:

Igen! A babák összementek!Gratulálunk a helyes megfejtéshez.

Valami aranyoskodás végén Andris megjegyzi:
- Ez az Ármin!
- Mindent tud - egészíti ki a mondatot Ármin.

Szirka fotója mindentudó öccséről
- Wáááá! - üvölt Ármin velőtrázóan.
- Jaj, Árminka! - kapkodom a levegőt.
- Megijesztettem a rendőrt, mert szabályt mondott nekem - magyarázza a jövendő bűnözője, némi felháborodással a hangjában. - Hogy nem lehet menni.



Szirka (megszólalásig élethű) rajza Andrisról

Hízelgés Ármintól:
- Csicsiriborsó vagy!
Hízelgés Szirkától:
- Pazsomás kandúr vagy!

Szirka kijön a fürdőszobából, deréktól lefelé szorosan törölközőbe csavarva:
- Sellő vagyok.

Árminnak pakolnia kellene, hozzá is fog, de odasüt a nap:
- Izzadok! Izzadok! Inkább lepihenek.
(Egy perc múlva visszajött és elpakolt.)

Ármin kiszalad, valami játékot talál a földön:
- Megtorpantam meglepetésemben.
Aztán felveszi és idenyújtja nekem:
- Boldog kívánok, anyácska!



 Szirka fotója az új évre: fény az alagút végén

Köszönjük az érdeklődést, a kedves kommenteket és maileket, a sok bátorítást, a velünk levést! Jövőre veletek ugyanitt! :)

Cserebogarak harcolnak a képen.
- Miért? - kérdezik a kicsik.
- Hogy kié legyen a nőstény - felelem.
- Az apáé! - vágja rá Ármin.

Ármin hízeleg:
Okoskám.
Tízórai vagy!
Édes málna vagy. Szétharaplak.
De ezeket a legmézesmázosabb, elvékonyított "babahangján".

Szóba jön, hogy a tigris meg az oroszlán nagymacska. Szirka azonnal újságolja Árminnak:
- Nagymacska, képezd el, mint a cicák!
Szirkának egyébként is megtetszett a hasonlítgatás, ilyeneket mond:Mossuk meg a kezem, mert olyan vagyok, mint egy kis vadmalac. Apucikám a barátnővérem, mint egy csokor virág!Szeretlek, mint egy macika/tolvaj szarka. Amikor mondom neki, hogy tettem a tányérjára egy kis kolbászos rántottát, megörül:- Hűha, azt nagyon szeretem, mint a malacka - aztán kicsit elgondolkodik:
- Mi szereti azt?
Árminnak nem jut eszébe, hogy medvebocs, megteszi helyette a mackógida.

- Én vagyok a kiscsikó. Futok, amíg a patám bírja - magyaráz Ármin.

- Ne kapcsold fel a villanyt, mert nem látjuk az éjszakát! - tiltakoznak együtt.
Az Ikeában lehetett kapni játék macskaeledelnek szánt halakat. Egyik oldaluk rendes hal, a másik oldaluk már csak a maradvány. Szirka forgatja, gondolkozik, aztán azt mondja:

- Az emberek megeszik a halat és ez lesz belőle. Csont.
Aztán megmutatja Andrisnak is:
- Látod, megeszik a halat és csontváz lesz belőle.

Ármin mondókázik:
- Ala-bala-bim-bam-busz, orrod alá Kutyafülű Aladár!

Kiosztja a szerepeket:
- Laci medve vagyok. Apa meg Bubu.

Tervez:
- Kapcsolatba lépünk a Mikulással.

Ragoz:
Elsodrik a hullám tégemet.
Siklájj utánam!
És a műhanyag pohárból akar inni.

Szirka szívja az orrát, ezredszer szólok neki, hogy hozzon egy zsepkendőt és fújja ki, segítek. Már egészen megharagszom, de még mindig "Nem!" a válasz. Behozom én és kifújatom vele, de a haragom marad. Ármin látja, leszáll a nagy szék tetejéről és büszkélkedik, hogy lemászott. Nem nagyon értem, mit akar, de elmagyarázza:
- Most kedvesítelek téged!
Működik az ötlet, örülök, hogy vigasztalni akar a jól viselkedéssel. Hamarosan Szirka is bocsánatot kér, sőt, kijön és egyedül fújja az orrát. Fújni éppen tudja, de csak folyamatosan, az meg nem az igazi. Éppen a kenyeret formázom, csupa ragacs vagyok, nem tudok segíteni neki, csak magyarázom, hogy fogja be az orrát meg engedje el, mint ahogy a pipis mondókánál mozgatja a kezét (pipi-pipi-pipi-pi, így csipeget a pipi - közben a hüvelyk és a mutatóujjunkat egymáshoz érintgetjük). Párszor próbálja a szabad kezével, aztán cserél, de megint a szabad keze mozog, nem az, amelyikkel a zsepit fogja. Végül mégis sikerül és tökéletesen kifújja az orrát, teljesen egyedül. Nagyon örülök, Ármin csak ekkor nyugszik meg, hogy tényleg nem haragszom:
- Most már gyönyörű szép vagy? - kérdezi mosolyogva.


 Szirka épít: romvárost 

Ármin szerel:
-Bele kell tenni az elektromot.
Majd:
- Megbütkőtem a helikoptert. Ez a fúró.
- Azzal bütykölöd?
- Nem. Azzal fúrom. A csavarhúzóval bütkölöm.

Fürdés után okosan beosztja az idejét:

- Amíg fel nem öltözök, addig szopizok.
Be is takarózik hozzá a pókemberes plédjébe:
- Búsan kuksolok a fészekben. Én vagyok a fióka.

Máskor így közeledik:
- Szopizni akarok, el akar aludni a kisfiú!

Uzsonna, Szirka jön az asztalhoz:
- Hűha! Mi az, puding? Erről álmodtam!

 Készül a mézeskalács
Olvassuk a Pettson és Finduszt, amikor odaérünk, hogy Pettson a kerti lugasban kávézik Andersson nénivel, felsóhajtok:
- Na, ilyet kérek karácsonyra, ilyen kertet. Kávéval.
- Én meg a süteményt! - csap le Ármin gyorsan az ennivaló reményére.



Azért is mutatom, hogy aztán betehessem ezt a képet Szirka Pettsonjáról:

 Üvegajtóra varázsszínessel.
Az első karácsonyi ajándék már reggel várt: Andris megjavíttatta a fényképezőt. Így aztán le tudtam kapni az első napsugarat:
 

Szentdélelőtti díszítgetés, a fenyőfára került néhány csokidísz és persze szaloncukor is. Ármin igencsak izgatott a dologtól, mégse járja, hogy van csoki és nem kerül azonnal a gyomrába. Jövök-megyek, nem hallok mindent, de az feltűnik, hogy Ármin folyton ezt mondogatja:- Vége van a karácsonynak!Kiderült, hogy Márkus azt mondta neki, akkor eheti meg a csokit, ha vége van a karácsonynak.
Különben valószínűleg nem lett volna hiányérzetük, mert a karácsonyfadíszekre azt gondolták, hogy játékok, amiket ők kaptak ajándékba.
  - Kaptunk minden ajándékot!
Csengettyűszó, mondom, hogy lehet menni, megnézni az ajándékokat.- Én a csokit eszem meg! Én a csokit eszem meg! - rohan ki Ármin és tényleg rá se néz az ajándékhalomra, csak ugrál a fa alatt a csokidíszek felé kalimpálva.

Aztán persze rámozdult a kupacra (minden apróságot külön csomagoltam).Szirka olvasta fel a cédulákról, hogy melyik ajándék kié.

 a Szirka által megrendelt "karácsonyi torta"

Ulwilás karácsonyi muzsika(Két kottát rajzoltunk meg, a Fehér karácsonyt és A zöld fenyőfánt /az elefánt távoli rokona/, nincs bennük félhang és beleférnek egy oktávba. Letölthetőek innen.)

klasszikus karácsonyi vonatozás

bontogatós-építgetős

édes pillanatok
(nem vártuk meg a karácsony végét)

de a legjobb mégis az együttlevés volt
Ajándékilag az egyik telitalálatnak a világítós rajzoló bizonyult (a mágnesesek nálunk nem bírták túl sokáig, de erről a vonatkozásról még nem tudok nyilatkozni).


 Szirka csuda jópofákat rajzol rá, csak ezt nehéz lefotózni.

Szirka esti fotója, Palinak ajánlva

- Főztem petrezselyemlevest. Van benne fokhagyma meg csípősborsó. Finom lesz neked? - kérdezi Ármin. (csípősborsó = bors)

Már többször meséltem arról, hogy a költözőmadarak Afrikába repülnek.
- Tudjátok hova mennek ősszel a gólyák meg a fecskék?
- Délre - feleli Szirka szerény mosollyal. És ezt nem tőlem hallotta.

Ármin és Szirka egymás nyakába borulnak a konyhában:
- Kicsim! - mondja Szirka, mintha ezer éve nem látta volna az öccsét.
- Zsófika! - feleli Ármin ugyanolyan hangsúllyal, a név eredetét homályban tartva.


Ármin arról ábrándozik, hogy a cinkéket megdobja hógolyóval.
- Képzeld csak, ha téged dobna meg valaki egy akkora hógolyóval, mint te vagy! - próbálom ébresztgetni benne az empátiát.
- Akkor facipő lenne belőlem!


A Mama-levélbe végül csak került még egy Szirka-iromány. Míg írta, jegyzeteltem:
Kedves Mamám!
Elküldöm neked a levelet. Szeretlek! Boldog napot kívánok!
Örülni fog Mama. (Karlendítés a magasba, nyilván így fog örülni.)
Jó boldog napot kívánok. Megírom neki a levelet: Mama, szeretlek.
Elviszik a postások és örülni fog a Mamám. Rajzoltam neki babát.
Megírom Mamának a levelet. Mamának küldjük.
Odatesszük a borítékba. Megkeresem a borítékot és beleteszem.

Egyszerre meg Ármin kiált boldogan:
- Én is tudok mamabetűt! Én is tudok mamabetűt! Ugye, Szirka?

  És én hiába mondtam, hogy igen, amíg Szirka nem hagyta jóvá, hogy ezek mamabetűk, addig nem nyugodott.
Szirka valószínűleg várja a karácsonyt. Abból lehet ezt sejteni, hogy minden áldott nap megkérdezi:
- Közeledik a karácsony?
Némelyik étkezésnél ezt is:
- Ez a karácsonyi ebéd?
És bejelenti:
- Nem kérek, csak karácsonyi tortát.
Vagy egyenesen:
- Legyen karácsony!

Egy könyvben az anyuka gyertyákat gyújt az étkezéshez:
- Biztos ők is várják a karácsonyt - kapcsol azonnal Szirka.

Van gondolkodás az ajándékok felől is. Kissé hátborzongató, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is átlátnak a dobozokon és a szekrényeken. Szirka két babát kér, egy pólyásat és egy sellőt - miután teljes titokban épp ezeket vettem neki. Ármin meg elmeséli, hogy karácsonykor legózni fog Szirkával. Az is ott van már becsomagolva egy dobozban a szekrény tetején.


- Adél új kistestvérét úgy hívják, hogy Kata - magyarázom Szirkának.
- Hűha, jól hangzik.

Ármin és a haladó EC:
- Kellemetlen volt, hogy pisilni kell.

Ármintélapó ajándékot hoz a Szirkafarkasnak: 3 kismalacot.
- Megeszed? - kérdezi kedvesen.
- Nem bántom őket - feleli a szelíd farkas.





Ragozási anomáliáink közül szilárdan tartja magát a "Tessétek!, mint a "tessék" logikus többesszáma, illetve a "Kergetjél! Futjál!"- jellegű hasonulatlanságok.

Szirka öt és fél éves. Mi érdekelné, ha nem az iskola? Hátizsákot vesz és "megy az iskolába" meg ilyeneket rajzol:

 Iskolás az iskolapadban
És ír:

Szorgalmasabban gyakorol, mint egy igazi iskolás.
Így hát amikor kitaláltuk, hogy Mamának küldünk levelet, a rajzok mellé levelet is írt. De előbb rajzolt egy Mamát, mindeféle szükséges rekvizitummal:
Aztán még egyet, egy "piros Mamát":
A szemek azért fontosak, mert az utóbbi időben arc nélküli embereket rajzolt. Még kértem is, hogy rajzoljon szemet-szájat, de nagyon határozottan azt felelte, hogy "Nem rajzolok olyat!"
Aztán írt egy levelet is. Leültem mellé, hogy ha mondja, mit ír, én is lejegyezzem. De azt mondta, ő csak a Mama nevét írja le sokszor. Javasoltam, hogy a kezdőbetűt próbálja utánozni a borítékról, amire ráírtam, hogy "Mama". Hát próbálta:

 és sikerült.
 Aztán később egy régi firka fölé már emlékezetből kanyarította oda ezt:

 Jól felismerhető középen az a és a M, stimmel a betűk száma, és igen hasonlít a két "majdnem" betű is.
A mókához később Ármin is csatlakozott, aki egyébként ilyen tukánokat fest:

 
és rajzolt Mamának néhány szép csigát:

 
De mivel nehezményezte, hogy Szirka az első Mamás képről lehagyta a puskát, megrajzolta ő és kompozícióba foglalta: 

A fényképezéssel kapcsolatban van néhány hendikepünk. Először is a gépünk eléggé köhög és zihál, bekapcsoláskor gyakran a "sajnos most nem nyert, próbálja meg később újra" felirat jelenik meg rajta. Másodszor is, ennek a legvalószínűbb oka az, hogy a testi épségére nem mindannyian vigyáztunk egyformán gondosan. Különösen Ármin Koma (született Veszedelmes Gézengúz) bánik mostohán a tárgyakkal, beleértve a fényképezőgépeket is. Ezek miatt eddig Szirka is igen ritkán fotózhatott, lényegében egyszer készített képeket tudatosan. A helyzet annyit változott, hogy Ármin váratlanul elfogadta, hogy Szirka fényképezhet, ő meg nem.


Fel is csendült az "Apa, megképezlek téged is. Örüljél! Csíííz!"


Szirkai bájossággal mindenki elé odaállt, hogy "Örüljél!", még a babájának és a halaknak is mondta. Ezen kívül lefényképezte szeretett könyveit és színeseit, az ujját meg a lábát és amit csak ért. A homályosság leginkább annak tudható be, hogy este, vaku nélkül dolgozott. A képeken egyébként semmit nem változtattam, csak kicsinyítettem.




Annyit mondhatok, hogy nem ez az utolsó fotós bejegyzés.

Az Ármin-zoológiában a geopárd méltó társa a gombat és a taligátor.
Egyszer szóba kerül a dingó is.
- Tudod, mi az a dingó? - kérdezem tőle.
- Igen - feleli és már folytatnám a magyarázattal, mert a "Tudod, mi...?" kezdetű kérdésekre nem azért válaszol igennel, mintha tényleg tudná, hanem csak azért, mert érdekli a válasz. De mire kinyitom a számat, már mondja is:
- Egy emlős állat.
Ráadásul szerintem fogalma sincs, mi az a dingó, csak blöffölt és bejött neki.

- Én vagyok a Nünüke - mondja Ármin elvékonyított hangon, mert Nünüke egy kicsi kutya. Lefekszik a földre:
- Pssss, kak-kak-kak.
Aztán felugrik:
- Most labdát dobjál, Szirka.

- Olyat játsszunk, hogy ki a győztes - javasolja Ármin. - Én leszek a győztes.




Nem ismer lehetetlent.


Szirkát nagyon érdekli az óra és mivel éppen vár valamire, megmutatom neki, hova fog érni a kismutató, amikor eljön a várt idő. Ármin is részese akar lenni az izgalmas témának.
- Én vagyok a kismutató, látod? - mondja és szájával csücsörítve felemeli a mutatóujját.

Szirka megfázott, nem ment oviba. Együtt délelőttöznek. Egyszer csak beszaladnak, leülnek az asztalhoz és fennhangon levelet írnak:
- Kedves Télapó! Gyere el hozzánk!
A leveleket meg kimágnesezik a hűtőre.




Szirka bemászik az íróasztal meg a fal közé. Mivel az összecsukott csúszda is abban a 20 cm-s résben lakik, eléggé szorongató helyzetbe kerül. Sipákol is, hogy szabadítsuk ki. Ármin szalad a konyhába, keres egy lapos fakanalat (spatulát) és iszkol vissza, hogy megmentse:
- Szirka beszorult! Ezzel póbáljuk!

Ármin beszalad és az ölembe ül:
- Kívánok, Gólya úr!
Odabújik szopizni:
- Táplálkozik a mogyoró - mondja.
Másik alkalommal így bújik:
- Szopizni akarok. Imádom!

 Van benne dobókocka, madzagra felkötözött síp, élén álló kosárra épített fal.Amikor elkészült, lefényképeztem és megbeszéltük, hogy kinek mutatjuk meg.- Hol van az én Mamám?Megmondtam és megkérdeztem:- Neki akarod megmutatni?- Igen, az én Mamakómnak.

84 db 9x9 cm-es kártya számlálás, számjegyek tanulásához, számos játékokhoz letölthető innen.
További infó a kártyákról itt.

Szirka ma az oviban is kapott télapócsomagot.
- Mi volt a csomagodban? - kérdezem, mert én nem voltam ott, amikor megmutatta.
- Arany dió, meg alma, meg mandarin. Meg zöldség.
- Zöldség?
- Igen.
- Milyen zöldség?
- Uborka! - vágja rá. - Málnát, málnát hoztam. Szedert hoztam - helyesbít rögtön.
Aztán megmutatták, szerintem aszalt áfonya volt.



Tegnap a Mikulás fürdés közben hozta meg a motyót, elkerülendő a reggeli oviba-is-épphogy-csak-odaérünk fokozódását. Ezzel még nem is volt gond, de Szirka a mai fürdésből is azzal jött ki, hogy
- Hol a Télapó?
Mondtuk neki, hogy a Télapó csak egyszer jön egy évben. Nem nagyon értette, mire elmagyaráztuk, hogy ez úgy működik, ahogy egy születésnap, egy karácsony van egy évben, a Télapó is csak egyszer jön. De tényleg nem jól tudtuk, Szirka rávilágított, hogy tegnap jött itthonra, ma az oviba, holnapután megy a muzsikára és ki tudja még mikor hol bukkan fel.

Az ovis arany diónak nagyon megörültem, eszembe juttatta a gyerekkori karácsonyokat. El is kezdtem lelkendezni:

- Amikor kicsi voltam, az én anyukám is készített arany meg ezüst diót, kályhaezüstből, meg...
- Meg rétisasból meg hóbagolyból! - zárta rövidre Ármin a nosztalgiát.

Uzsonnázunk, nagy Télapóvárás zajlik.
- A Mikulás majd csak este jön, amikor sötét lesz! - intem türelemre Szirkát.
- Oltsuk el a villanyt! - javasolja ő, az események felgyorsítása végett.
- A Mikulást nem lehet becsapni! - mondja az apja. - Ő akkor is tudja, mikor van este.
- Ha megcsapjuk, attól fél? - kérdezi Ármin, és tudom, hogy képes lenne tényleg megverni a Télapót, csak hogy megtudja, mit reagál.

Ma elmentünk demonstrálni, de a gyerekeknek tüntetést mondtunk.

Tegnap délután mindkét kicsi elaludt, ez teljesen felborította a napi ritmusukat. Ármin ma is bedurmolt, mire Szirka hazajött az oviból. Nagyon szerencsésen ébredt, pont tíz percünk maradt a két gyereket meg magunkat felöltöztetni (máskor kb. 30-40 perc). Mindketten örültek a programnak, Árminka lelkesedett, hogy megyünk büntetésre, úgyhogy sikerült a lehetetlen. Még a csúcsforgalom is csak annyit tudott elérni, hogy 2 percet késtünk.

Szirka tavaly nyáron egyszer nagyon megijedt egy szabadtéri koncerten a hangos zenétől, azóta ez veszélytelen hangerejű hangosításoknál is eszébe jut. A demonstráció egyik fele ezért azzal telt, hogy "Félek a bácsitól/nénitől! El kell szaladni!" a beszédek/dalok végén meg boldog tapsolással, hogy "Már nem félek!". A másik fele meg azzal, hogy a "félelmetes" zenélésre táncoltunk. Ekkor Ármin is leszállt az apja öléből és körbe-körbe rohangált, miközben azt kiáltozta:
- Kapjuk el az ellenséget! Kapjuk el az ellenséget!

Még meg is kameráztak meg meg is mikrofonoztak, leginkább felváltva, úgyhogy nem ígérem, hogy újabb tévészereplés lesz, inkább elmesélem, mit mondtunk.

- Hány éves vagy? - kérdezi a riporternő.
- Hány éves vagyok - feleli Szirka.
- Három?
- Háromkettő.
- Öt éves vagy - segítek be.
- Öt éves vagyok.
- Hogy hívnak?
- Szirka.
- ??? - néz rám tanácstalanul a riporternő.

- Miért van itt? - kérdezi tőlem.
- Mert az én lányom is sajátos nevelési igényű és amikor majd iskolába megy, szeretném, ha lenne beleszólásom, hogy hova. Meg azért is, mert ha mindenki csak magáért áll ki, akkor a végén egyedül maradunk.
- Köszönöm.

Két perc múlva, amikor a kamera és a mikrofon egymásra talált:
- Elmondaná újra, miért van itt?
- Ugyanazt?
- Igen.
(Elmondtam.)

Egy váratlan pillanatban aztán Ármin rájött, mennyire igaza volt a szüleinek, akik egész idő alatt azzal nyaggatták, hogy vegye fel a kesztyűjét, ezért torkaszakadtából ordítani kezdett, hogy
- Áhááháááá! Hideeeg a kezeeeem! Áhááháááá!

Ezt végszónak tekintettük.
Remélem, az üzenet is legalább annyira célba ér, mint amennyire jó buli volt.

- Azt mért építed? - kérdezi Szirka a legózó Ármint.
- Hogy szegény Frici megtalálja a barátait.
- Ki az a Frici? - érdeklődöm én is.
- Egy málnabokor.

Szirka a kádban álldogál és elszántan próbál egy kis nejlonzacskóba néhány dobozka mellé még begyömöszölni egy öntözőkannát.
- Nagyon beteg a mamám. Mindent teszek neki - magyarázza. - Pajoszka vagyok. Nem térek útról.

Ármin összegyűrődve ragaszt fel egy matricát:
- Jaj, morcos lett!

Szirka keni a kalácsot lekvárral, mintha ecsettel festene.
- Megkenem a kenyeremet. Nagy vagyok?
- Nagy vagy - feleljük Andrissal egyszerre, mosolyogva.
- Elkészítem az ebédemet - mondja büszkén.

Szirkát fésülöm, a második gumit teszem a hajába, amikor Ármin elindul, hogy hozzon még egyet.
- Nem kell több gumi, Árminkám! - mondom neki.
- Nem tud Anya három gumit tenni a hajamba! - végzi el az összeadást Szirka.

Szirkával olvasni tanulunk. Egy történet szavait tanuljuk meg, hogy aztán tudjon "rendesen" mesét olvasni. Egyszerű történetet választottam, Szutyejev három kiscicáját, mégis elég sok nehéz szó került bele (elvont vagy egymáshoz nagyon hasonló). Mostanra értünk odáig, hogy a szimpla kártyapárosítást is megunta. Készítettem neki két virágos lapot (minden virágon egy-egy szó), meg két tucat lepkét (minden lepkén egy-egy szó) és a lepkék a saját virágjukra szállva térhetnek haza. Andris segített a kivágásban.

 
Be is vált az ötlet: "Ez nagyon jó játék, köszönöm, Anya, köszönöm, Apa!" Éppen ezzel játszunk, a lepketündér hazavezeti a fáradt rovarokat. "Ne sírj, megmutatom az otthonodat." Az egyik új szó következik:

- Mi neved van? - kérdezi Szirka a lepkét.
- Utána - felelem lepkehangon.
- Szép neved van! - dicséri Szirka a lepkét.

Árminnak megint jön a foga. Ül mellettem, hallgatja a mesét és panaszkodik:
- Ömlik belőlem a nyál!

- Árminka, örülsz? - kérdezi Szirka a testvérét, aki az evés idejére abbahagyta a nyűglődést.
- Nem örülök - feleli Ármin rövid gondolkodás után.
- Örüljél, légy szíves!

Orvosi váró, italautomatával. (Ennél csak a csokiautomatás gyerekorvosi várókat "szeretem" jobban.)
Szirka "szomjas". Kínáljuk a kulacsából.
- Nem a kulacsból kérek, hanem a benzinkútból!

Szirka a könyvtárban talál egy gyalogkakukk-prérifarkasos könyvet.
- Rút kiskacsa! Rút kiskacsa! - öleli át szeretettel.