Hírolvasó
Prevencióból jeles! – Megbízhatóan, naprakészen a szoptatásról
Mélyítse el tudását egy mindennapos, ugyanakkor nagyon is speciális területen, a laktációs szaktanácsadó szakirányú továbbképzésen, a Semmelweis Egyetemen!
Gyermekorvosként, védőnőként vagy szülésznőként naponta tapasztalhatja, hogy nem csak üres szólam, hanem tény: nincs hatékonyabb, olcsóbb, átfogóbb hatású prevenció a szoptatásnál, amely az anya, a gyermek, a család és a társadalom számára is létfontosságú biológiai és lelki szempontból egyaránt. Sikerében azonban döntő jelentőségű az a támogatás, segítség, amit az édesanya olyankor kap, amikor elakad, nehézségekbe ütközik - manapság ez sajnos nem is olyan ritka. A nehézségek olykor épp a szülőszobán, a gyermekágyas osztályon kezdődnek. A szülésznő, a kórházi védőnő vagy a neonatológus, aki ebben az érzékeny, jelentős időszakban kerül kapcsolatba az édesanyákkal, biztos pont lehet az egymásnak sokszor ellentmondó, zárporozó tanácsok sűrűjében.
karbantartás és finomhangolás
Sajnos a kötődő nevelés nem jelent problémamentes gyereknevelést. Amikor azonban egy hosszan és igény szerint szoptató és/vagy gyerekével együtt alvó szülő szaksegítséget keres, gyakran az az első, hogy a családot épp azokból a biztos támaszokból akarják kigyógyítani, amik valójában fenntartják a nehézségek közepette is. Egy-két ilyen tapasztalat elég is ahhoz, hogy az ember elveszítse bizalmát és idézőjelbe tegye magában a "szakembereket", érdemi segítséget később ne várjon tőlük. Így aztán a gondjaival vagy maga marad, vagy hasonló gondolkodású szülőkkel játszik vak vezet világtalant.
Ezért is nagy öröm, hogy most két olyan kezdeményezésről is hírt adhatok, amelyek a kötődve nevelő családok számára is szakértő segítséget nyújthatnak.
A karban-tartók csapata két pszichológusból és egy perinatális szaktanácsadóból áll és szolgáltatásaik gyorsan bővülő köre már most is lefedi a legfontosabb élethelyzeteket: szülőcsoportos foglalkozásokon többek között a korlátokról, fegyelmezésről, dackorszakról, testvérháborúról, szülői konfliktusokról beszélgethetünk, külön tanfolyamot szenteltek az alvás-altatás kérdésének, megtanulhatjuk, hogyan lazíthatunk bármikor autogén tréninggel, és értő gondját viselhetjük testünknek (és családtagjaink testének) akár már a gyermekvállalás gondolatától kezdve, a szülés utáni időszakon és a gyerek mozgásfejlődésén át - felső korhatár nélkül.
A Csörgő szülőhangoló mottója ez: "A világ akkor működik jól, ha a Család jól működik, a család pedig akkor működik jól, ha az Anya jól van." Az igény szerinti formában (nyílt csoportos tanfolyamon, zárt csoportos önismereti kurzusokon, egyéni konzultációkon, személyesen vagy telefonon) zajló programok célja, hogy segítsenek a szülésre, szoptatásra felkészülni, az esetleges korábbi negatív élményeket feldolgozni, a menet közben fellépő problémákon segíteni. Csörgő Andrea, aki perinatális szaktanácsadó és ötgyermekes anya, empatikusan, mégis higgadtan, megbízható józansággal és szeretettel segít, akár szülést kísér, akár a csecsemőgondozás vagy a gyereknevelés területén ad tanácsot, biztatást.
Kiállni magunkért: "Repülj a csillagokig!"
Meredith Martin vagyok, önérdek-érvényesítő Neligh-ból, egy kis észak-kelet nebraskai városkából. Itt jártam általános iskolába és középiskolába, és itt végeztem 2000-ben. A középiskola után, amikor a barátaim főiskolára mentek, tudtam, hogy én is akarok valahova menni. Így hát elköltöztem a szüleimtől a saját lakásomba. Bár nem volt szobatársam, de még egy macskám sem, mégis nagyon örültem az új érzésnek, hogy független vagyok (miután a kábeltévét bekötötték).
Másodikos koromban elhatároztam, hogy ápolónő leszek. Bár ezt az álmomat még nem váltottam valóra, egy kórházban dolgozom, mint irodai kisegítő. Vannak napok, amikor az ápolónőknek segíthetek az osztályon vagy a szívrehabon. Ezek a legjobb munkanapjaim. Van két másik részmunkaidős állásom is. Az egyik a zöldségesünknél, a másik egy segített lakhatást adó otthonban. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor dolgom van és az emberekért tehetek valamit.
Még nem adtam fel az álmomat, hogy ápolónő legyek.
Az egyik célom már négyéves korom óta, hogy jogosítványt szerezzek. Miután a saját lakásomba költöztem, utáltam, hogy mindig a szüleimet kell megkérni, hogy vigyenek el a munkába, úgyhogy fogadtam egy vezetés oktatót. Hamarosan megszereztem a jogosítványt és a függetlenség teljesen új érzését!
Aktív vagyok a gyülekezetben és a közösségben. Szeretem a kickbox és a Pilates óráimat, és sokat sétálok és biciklizek. Mindig készen állok egy bevásárlókörútra vagy egy ebédfőzésre a barátokkal. A tánc a szenvedélyem, ezért az NDSC kongresszusok (az amerikai Nemzeti Down-Szindróma Kongresszus rendezvényei) számomra igazi csemegét jelentenek, mert az én városomban nincs diszkó. Szeretek horgászni és csónakázni a családommal. Az egyik dolog, ami anyut a legjobban megdöbbentette, hogy amikor elköltöztem, mennyire megszerettem a főzést és az új receptek kipróbálását. Még a szüleimet is gyakran meghívom vacsorára.
Az NDSC kongresszusokat már évek óta élvezem. Nagyon sok csodálatos emberrel találkoztam itt, akik arra ösztönöztek, hogy még keményebben dolgozzak, ne adjam fel az álmaimat és tűzzek ki magam elé új célokat. A 2006-os kongresszuson beválasztottak az NDSC önérdekérvényesítő bizottságába. Ez nagyon izgalmas pillanat volt. Örülök, hogy aktív szerepem lehet ezek között a remek emberek között. Úgy érzem, fontos üzenetünk van, és azért dolgozom, hogy pozitív erő legyek a Down-szindrómával kapcsolatos bátorító üzenet közvetítésében.
Az én Sz.T.Á.R. filozófiám eddig nagyon jó szolgálatot tett: Szervezz magad köré támogató közösséget; Taníts másokat a fogyatékosságoddal (vagy fogyatékosságaiddal) kapcsolatban; Állj ki magadért és másokért; Repülj a csillagokig!
kép és szöveg innen
megszületett; gömböt
Szirka oviban, Ármin engem kér:
- Köréd gyűlök és társasozzál velem!
Mesét olvasok, de minden mondatot kétszer kell kezdeni, mert valaki folyton közbekarattyol. Végül nagyot sóhajtok és leteszem a könyvet, de az se jó, Szirka megijed, hogy vége lesz a mesének. Kezét a szájára téve azt mondja:
- Vége lett! Vége lett… a számnak.
Az egyik halfajta az akváriumban nem szereti a szárított kaját, fagyasztott szúnyoglárvát szoktak kapni (Nyami!). Szirkának eszébe jut, egyébként nagyjából etetési időben:
- Adok nekik hideg halfinomságot!
Ármin leendő háromévesekhez illő szülinapi kívánsággal áll elő:
- Étterembe akarok menni a születésnapomon.
Répát hámozok, Ármin meglát egy kis földdarabot az egyiken, megkérdezi, mi az.- Sár. Tudod, a répa a föld alatt nő.- Miért?- Mert ez egy gyökér. Benn nő a földben.- És közben micsinál?
Szirka meséli:
- Veszek egy erdőt és lesz benne egy házikó és az egész piros lesz.
- Anyaaa! - szól Szirka.
- Tessék.
- Szeretnék kérdezni valamit.
- Mit?
- Neked is soká lesz a szülinapod?
Ármin hízelegve bújik hozzám:
- Aszalt olajbogyó, kolibri íbisz!
Ugyanez a szituáció máskor:
- Ciciberci, szopizni akarok!
Szirka rendszeresen betakargat minket kendőcskékkel, közben mindenfélét énekel királyokról, pásztorokról, illetve amikor az ölemben fekvő Ármint és engem fedett le, akkor arról, hogy
megszüületeeett a kis Jééézus.(Ármin is vigyorog közben) Bekendőzött szülőapját apaasszonynak szólította, saját magának pedig ebben a szerelésben kiosztotta a
(direkt vág ilyen képet!)
kötéltánc nővér címet is.
(A sok madzagozás különben lassan meghozza gyümölcsét: ma először maga kötötte meg a görcsöt a cipőfűzőjén.)
Ármin dühösen elhajít egy csavart, de megmagyarázza:
- Palázst eldobtam, hogy ne bántson tégemet. Rúgdosott, míg rajzoltam.
Egy héttel az állatkerti látogatás után Ármin ezzel ébred:
- A piros gyúróbogarak nem igaziak, azt mondta Apa.
És még elkerekedett szemmel, mint aki igazi szenzációt jelent be, hozzáteszi:
- Kakából csinálnak maguknak gömböt!
(Az állatkertben vannak szkarabeusz szoborkák, piros kőből is.)
Viszi a lángot
2012-es Londoni Olimpia hivatalos támogatója, a Samsung Electronics Magyarországon is toborzott fáklyavivőket: 1250 nevezés alapján választották ki azt a hét embert, akik "tettekkel bizonyították, mire képesek egy jó ügyért" és akik ezért az olimpiai lángot vihetik. A kiválasztottak egyike Steinbach Éva, akinek "jó ügye" a Down-szindrómás gyerekek és a nagycsaládosok jóléte.
Éva, aki a Nagycsaládosok Országos Egyesületének III. kerületi vezetője, mindkét "ügyben" személyesen érintett: nyolc gyermeke közül a hetedik Down szindrómával született. Petike sajnos csak 3 évet élt, de Éva azóta is önkéntes segítője a Down-szindrómás gyerekeknek és szüleiknek a Down Dada szolgálatnál.
A Down Dada szolgálat célja, hogy információval, lelki támasszal és praktikus tudnivalókkal segítsenek a családoknak, lehetőleg már a baba megszületésétől - akár a kórházban is, ha az intézmény együttműködő. Steinbach Éva munkájának köszönhető, hogy a Down Dada szolgálat még az olyan esetekben is szervezett segítséget nyújt, amikor a család nem vállalja a DS baba nevelését. Ő maga eddig tizenkét olyan gyereknek segített örökbefogadó családot találni, akik egyébként állami gondozásba kerültek volna.
Gratulálok és további jó munkát!
Barbara Nicholson honored
API Links online now!
Holiday Break
API Response to the Milwaukee Anti-bedsharing Campaign
Remembering Minda Lazarov (1955-2011) - API former Board member and Resource Advisory Council Member
October Membership Special
January 23, 2012 - API Live! - Playing for Keeps: Play that Keeps Love, Creativity, and Belonging First
October 18-31, 2011 - API's Online Auction is open for bidding!
October 24, 2011 - API Live! - If Play's Our Natural Way, What Gets in the Way?
Tanulási nehézségek Magyarországon 2.
A tegnap elkezdett történet folytatása, amelyben "Bálint" szülei mozgássérült fiuknak keresnek iskolát.
A szülők úgy látták, ha már iskolát kell váltani, nem ártana olyat találni, ahol mozgásfejlesztésre is van lehetőség, mert ennek hiánya eléggé meglátszott Bálinton. Ilyen iskola azonban nincs Márványos kicsi megyéjében. Más megye nem láthatja el, marad Budapest. Szerencsére itt két intézmény közül is lehetett választani. Az egyik a már ismerős nagyhírű. Mivel a másik még rosszabbnak látszott, a szülők újra felkeresték őket. Fogadták is Bálintot, csak egy adminisztrációs apróságot kellett elintézni, a szakértői bizottságtól egy papírt kérni, hogy hivatalosan kijelölik ezt az intézményt.
Hamar kiderült, hogy ehhez új vizsgálat kell, mert az előző iskola integráló volt, ez pedig szegregált. Az első vizsgálati időpontról az autó lerobbanása, a másodikról az ekkor szerzett meghűlés miatt maradtak le, végül nem sikerült új szakvéleményt szerezni. Közben a közlekedési nehézségek miatt (kocsi a szervizben) arra kérték az intézményt, hogy átmenetileg bentlakóként gondoskodjanak Bálintról. Amikor első alkalommal mozgásfejlesztésre került a sor, annyira megerőltették a térdét, hogy bedagadt és a háziorvos röntgenre küldte, mert azt gondolta, eltört. Szerencsére a gyanú nem igazolódott, de kiderült, hogy a lábát mindenféle bemelegítés nélkül mozgatták meg és mivel a térdét nem tudta teljesen kiegyenesíteni, ráültek. A szülők azért nem tettek panaszt, mert ekkor a szakértői vélemény hiányában a fiút úgyis kitették az iskolából. A tanév végén magántanulóként sikerült levizsgáznia a szomszéd falu iskolájában.
Magántanulói jogviszony - felszabadítva
Na ezek nincsenek.
Vannak, akik attól féltettek Bennünket, hogy így antiszociálissá válik a gyermekünk, nem fogja megtanulni az alapvető közösségi normákat, szabályokat.
Volt, aki azért aggódott, hogy unatkozni fog, és nem lesz gyerekközösségben.
Sokan pedig biztosan azért nem mernek belefogni az otthon oktatásba, mert túl nagynak vélik a felelősséget, amit ez jelent, és a tananyag, mint valami leküzdhetetlen kásahegy tornyosul előttük.
(erről nem tudok okosat írni, mert más dolog ideiglenesen csinálni, mint erre berendezkedni)
Persze minden helyzet más. Mindenkinek mások a félelmei, és mások a lehetőségei.
És igen, nekünk sem fenékig tejfel.
Unatkozik, sokszor.....de köszi, egy héttagú családban 70 nm-en, tanul alkalmazkodást. Már csak a reggeli mosdóhasználatra, ha gondoltok...khmmm...
Nekünk most kellett ez a szabadság!
Ezen az áron is.
A mi szabadságunk most, hogy nem kell kapkodni. Nincsenek rémálmok, nincs gyomorideg, és nincs kényszer.
A tanulás jókedv, bár a stressz minden dolgozat előtt mérhető decibelben és papírzsebkenőkben. Még...remélem elmúlik majd ez is!
ÉS most várakozunk, iskolát nézünk.
Három "helyváltoztató" gyerek van éppen a családban....még nem látom a szeptembert.
Mondogatom, hogy a változás jó, és hogy szeretem...de lennék már túl ezen.
ÉS álmodok egy megnyugtató, megkönnyebbült állapotot.
Jó iskolát....
Korszerű szoptatási ismeretek - 40 órás továbbképzés márciusban Budapesten
A "Szoptatásért" Magyar Egyesület márciusban ismét megszervezi egészségügyi dolgozóknak szóló, korszerű elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó továbbképzését. A tanfolyam az ESZTB által akkreditált, elvégzéséért az egészségügyi szakdolgozók 39 kreditpontot kaphatnak!
Tanulási nehézségek Magyarországon 1.
Nagyon nehezen írtam meg ezt a posztot.
Facebookos kommentben egy apa leírta egy fél mondatban, hogy nem tudja a sérült fiát megfelelő iskolában elhelyezni, bentlakásosba meg nem akarja, ezért gyámságba akarják venni. Egy anya azt írta, hogy havi 100 000 Ft büntetést szabott ki rá a jegyző, mert nem hajlandó a (szintén sérült) gyerekét a szakértői bizottság által kijelölt intézménybe adni - ahol a szeme láttára ütött meg a gondozó egy gyereket.
Azt gondoltam, ezek annyira brutális dolgok, az érintett szülők annyira egyedül vannak a kiszolgáltatottságukkal, a közvélemény annyira nem tudja, hogy ettől igazán nehéz a sérült gyerek nevelése, ezek a gyerekek annyira védtelenek, - még attól sem kell tartani, hogy ha kiderül, mi történik velük, botrány lesz - hogy egy posztban megírok egy pár ilyen esetet, csak hogy kicsit törjem a jeget. Megkértem a szülőket, írják meg nekem a részleteket.
Hát, nem először fordul elő velem, hogy beugrok egy tóba és csak aztán jövök rá, hogy hohó, úszni meg nem tudok. Két szülő is megtisztelt a bizalmával és megírta, mi történt velük, csatolta a dokumentumokat, szakértői jelentéseket, újságcikkeket, részletes dokumentációkat, levelezéseket. Átfutottam őket - és egy napig rosszul voltam. Fizikailag. A fájdalom minden gondolatot kiradírozott a fejemből, hogy megússzam a szembenézést azzal, hogy ilyen van és létezik. Mi a mentsége ennek az egészséges és ép társadalomnak, hogy a gyerekeiket szerető, értük küzdő szülőket kiveti magából? A sérülés megváltoztathatatlan tényét is könnyebb elfogadni és együtt élni vele, mint ezeket a dolgokat megélni.
És igen, én gyenge vagyok ehhez. Hetek teltek el, míg újra bele tudtam nézni az anyagba.
Most már viszont úgy érzem, a szülőknek tartozom annyival, hogy megírom a történetüket. Nem oknyomoztam, nem kérdeztem meg a másik feleket, de elolvastam, amiket írtak, így egyoldalúnak semmiképpen nem nevezhető az információ. És amit én legfontosabbnak tartok, az az, hogy ezek a családok mit élnek át. Lehet, hogy pár havi munkával össze tudnám szedni és fel tudnám sorolni azokat a lépéseket is, ahol ők hibáztak vagy mulasztottak (Van itt valaki, aki a gyereke születése előtt alapos elméleti és gyakorlati képzést kapott a sérült gyerek nevelésével járó adminisztrációs, hivatali, orvosi, fejlesztési, oktatási, jogi, kommunikációs, konfliktuskezelési és egyéb ismeretekből?), de ez nem változtatna azon a valóságon, amit ők átélnek. Én nem is azt akarom előadni, hogy íme, a szenteket meghurcolják. Közönséges, hétköznapi családok, olyanok, mint a tied, közönséges, hétköznapi emberekkel, olyanokkal mint te meg a gyereked. Velük történnek ezek a dolgok.
Bálint* születési sérülés következtében mozgássérült. A szakértői vélemény szerint járni csak nehézkesen, járókerettel tud, térdeit nem tudja kiegyenesíteni. Finommozgása gyenge, látása "1 m-es távolságban sem tökéletes". Testi és értelmi fejlődése korának megfelelő, bár a mozgásfejlődés zavarai miatt logikai részképességzavarai vannak: a matematika és a nyelvtan tanulásában igényel segítséget. Szüleivel és testvérével együtt egy vidéki kistelepülésen, Márványoson* él.
Aki sérült gyereket nevel, tudja, hogy általában már a megfelelő óvoda megtalálása sem könnyű, mert az igényeink nagyok: a gyerek fejlődjön minimum úgy, mint otthon (de legalább ne romoljon az állapota), ne bántsák, és ne zárják ki a tevékenységekből, a közösségből. Bálint is két óvodát próbált ki, de ezek a feltételek igazából csak a - másik megyében levő - Korai Fejlesztőben teljesültek. A második óvoda egyébként egy nagy hírű, bentlakást is nyújtó intézményhez tartozott, amelynek tulajdonképpen már az iskolájába jelentkeztek, csak "bemelegítésképpen" ajánlották nekik az óvodát. Itt azonban olyan mértékben romlott a kisfiú állapota (ráadásul a szülők személyes látogatásaik alkalmával is úgy látták, hogy nem kap megfelelő ellátást), hogy úgy döntöttek, sem nagyhírűékből, sem a bentlakásból nem kérnek többet.
Némi csatározás, államtitkári és egyéb felső közbeavatkozások után Bálint végül a helyi általános iskolában kezdhetett tanulni - integráltan. Ha ekkor hallottam volna róluk, azt mondanám, nehéz út volt, de végre rendeződtek a dolgok, itt a hepiend. Márványos azonban kicsi falu, kicsi iskolával, ahol csak alsó tagozat van. Újra iskolát kellett keresni. (Valaki azt hitte, azért van a Szakértői bizottság, hogy intézményt javasoljon, a szülő pedig a bőség zavarától megittasodva rábökjön a minden szempontból legjobbra: ahol nyitottan, konstruktívan - ad abszurdum szeretettel - várják a gyereket, a fejlődéséről, testi-lelki jóllétéről gondoskodni tudnak és a Hold-Föld távolságnál kicsit közelebb van?)
A történet végéért ide kattints.
* A nevet és a helyszínt megváltoztattam.
Mastitis Is Associated with Increased Free Fatty Acids, Somatic Cell Count, and Interleukin-8 Concentrations in Human Milk
